2008-ban kezdtem el kizárólag dél és közép-amerikai sügérfajokkal foglalkozni. Ezekben az időkben sokkal inkább csak kedvtelésnek szántam az akvarisztika ezen ágát, és csak egy-két kisebb akváriummal indultam neki az egyébként még viszonyag ismeretlen világnak. Az első ikrázások, a szülők területvédése, az ikrák és ivadékok gondozása nagy hatással volt rám. Innen már nem volt visszaút, és egyre komolyabban kezdett foglalkoztatni az "amerikázás"
Az idő múlásával egyre több hazai amerikai sügérkedvelővel hozott össze a sors, akik zömével ma is nagyon jó kapcsolatot tartok. Sok hasznos dolgot tanultunk egymástól, további ismertségekre tettünk szert, és lassan kinyílt a világ elöttünk. A kezdetekkor még teljesen ismeretlen fajok egyre elérhetőbbek, köszönhetően a hazai, német, és ausztriai tenyésztőknek, kereskedőknek. Mára európa több országából jönnek halak hazánkba és hozzám, de közvetve amerikai neves tenyésztőktől is jön ritkán egy-egy érdekesség. Nem utolsó sorban pedig az ázsiai próbálkozások is hoznak olykor jelentős sikerélményt, mint például Cichlasoma pearsei, Paratheraps hartwegi.
Szlovákiából is érkezett néhány itthonról eltűnt faj, ami egy ugyancsak lelkes és szorosan együttdolgozó "amerikás" trió érdeme. Ezektől a halaktól is sikerült legalább egy szaporulatot nevelniük, így kerülhettek hozzám is belőlük. Főleg vieja fajok, maculicauda, és bifasciata. De olyan kuriózumok is köszönhető nekik, mint a bocurti is, ami nem egy gyakori faj. Ezek közül korábban is akadt itthon, de a szaporítás hiánya miatt javarész eltűntek. Sajnos a tendencia maradt. A kezdeti lelkesedés után, most megint alig van maculicauda, és bifasciata.
Említésre méltó, ugyancsak szlovákiai vérvonalú dovii, amit egy állatorvos tanhallgató (ekkor még) barátom hozott nekem egy pozsonyi bőrzéről, hat pár centis fiatal képviseletében. Azóta ez a csapat már felnőtt, és több alkalommal is neveltek. Sajnos habitusuk, és méretük miatt nem a legnépszerűbb halak, de néhány lelkes rajongónál megtalálható azért így is. Nekem is egyik kedvencem a faj.
Mára odáig jutottam, hogy lelkesből fanatikussá váltam. Már-már gyűjtő, de a hely számomra sem végtelen, így a kezdetekben még dél-közép vegyesen tartott sügéreket szinte teljesen felváltották a közép-amerikai fajok, egy-egy kivétellel, melyek nélkülözhetetlen kedvencek, és kihívás is. Ilyen a festae, és a Hoplarcus psittacus. Ez utóbbi faj egy vadonfogott, mostanra már négy több mint öt éves pár jelenlétével képviselteti magát. Nagyon ritka, és nehezen szaporítható. Nagy kitartást, türelmet igényel, de teljes mértékben megérdemlik a figyelmet. Szaporításukra több kisérlet volt, talán most először, itthon elsőként nevelhetek ivadékokat a pártol, hiszen egy sikeres ikrázás után bő kétszáz kishal rezeg lárva stádiumban a nevelőakváriumban, miközben e sorokat írom (2015 tavaszán).
Misszióvá vált a halaink gyökereinek hazai megerősíte, vagy épp megteremtése. Olykor azt érzem, hogy ez a misszió kicsit szélmalomharc, hiszen itthon az eltelt évek alatt is alig gyarapodott az amerikai sügérek tartóinak száma. Máskor dübörög bennem a lelkesedés, és azt érzem nem vállaltam lehetetlen fealadatot.
Szerencsére többen is akadnak itthon, akik újabb, itthon még nem látott fajokkal is sikeresen foglalkoznak, olykor ezek a halak is megállapodni látszanak nálunk. De semmilyen faj esetében nem engedhető meg az a luxus, hogy figyelmen kívül essen a sorsuk állapota. Olykor egyetlen egy pár képviseli csak a fajt. Ilyenkor azonnal azt érzem, hogy tenni kell valamit. Sajnos engem is érnek kudarcok e téren is.
Nekem a közép amerikai fajok a kedvenceim, de ezen az oldalon nem fogok elfogultan csak a közép-amerikaiakkal foglalkozni, hiszen a dél és közép amerikai fajok kedvelői szoros kapcsolatot ápolnak egymással, és mint saját példám is mutatja, vannak átfedések is. Nem fogok tudományos hangvételben genetikárol, biológiáról, és kémiáról beszélni, hiszen nem is értek hozzá, ezt meghagyom azoknak, akik jók ebben a témában. Ugyanakkor sok hasznos információval, cikkel szeretném a meglévő kedvet fokozni, az ihletet tetté érlelni, és egyre inkább megszerettetni ezt a még most is fejlődő misztikus világot.
Az amerikai fajok száma hihetetlenűl nagy, és a hazai tapasztalatok száma ehhez képest nagyon csekély. Ezért nagyon sok dolgunk van még. Kis szerencsével életem végéig szerezhetek új tapasztalatokat. Ha tehetem, semmi nem válik titokká!
Bakos Péter
bigcichlids@hotmail.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
